Elmarad! Augusztus


Nonverbális előadás Bruno Schulz elbeszélései nyomán, Balázs Zoltán rendezésében.


Szereplők  
Játsszák: Dőry Brigitta
Erőss Brigitta
Fekete Róbert
Jáger Simon
Lukács Ivett Andrea
Mesés Gáspár
Bödők Zsigmond
Szilágyi Ágota
Zsenák Lilla
Alkotók  
Osztályvezető tanárB. Fülöp Erzsébet
RendezőasszisztensZoltán Ildikó
Zárug BernadettDramaturgasszisztens
Juraszek ZsuzsaProdukciós munkatárs
RendezőBalázs Zoltán
Szinopszis

Prága, Pozsony, Nagyszeben, Maribor, Szarajevó és Moszkva… Csak néhány állomás ahol a Balázs Zoltán által rendezett non-verbális előadás 2018. január 13-i bemutatója óta nemzetközi sikert aratott.

A Bruno Schulz Fahajas Boltok című novelláskötet elbeszélései alapján készült Augusztus című előadásban a rendező a zsidó származású lengyel szerző nyelvi metaforáit fordítja át képekre, a test, a mozgás, a gesztus nyelvére, amelyet a társulat színészeinek bravúros összjátéka és finom intellektusa tesz plasztikussá.

A Maladype együttese a játék, a színház és a társművészetek nyelvén keresztül valósítja meg a tépett idegrendszerű szerzőre jellemző tartalmi-formai összefüggések bizarr rendszerét. A nem mindennapi költői nyelvezet szavak nélküli színpadi megfogalmazása olyannak ábrázolja a világot, amilyennek az elbeszélő érzéseiben mutatkozik: állandóan változó, villódzó és korlátlan átalakulásokra képes.

 

Ismertető:

Bruno Schulz, a tarka fantazmagóriák, mesék és szenzációk mestere értéktelen kacatokból építkezik, melyek kulisszái között az életünk folyik és ahol az egyedüli lényeget a maszkok és a formák állandó váltogatása adja. Bár Schulz a német expresszionisták, Musil és Kafka szellemi társa, az egyetemes méretűre dimenzionált rettegés helyett ő inkább saját gyerekkorából épít házat magának. A Fahajas Boltok mágikus-realista szerzője, a Monarchia végnapjait írja meg egy galíciai kisvárosban, melyben saját apja, Jakub a szolid kereskedő és filozófus-mágus alakjában Józef, a gyermek szemével láttatja a régi világ letűnését. A gyermekkor “lenne annak a ‘zseniális korszaknak’, a ‘messiási kornak’ a megvalósulása, melyet annyiszor ígértek nekünk az összes mitológiák.” – írja. A mindent elözönlő káosz agresszivitásával szemben Józef úgy védekezik, hogy beengedi azt házának falai közé, és helyet keres neki a lét tereiben: “Mekkora naivitás azt gondolni, hogy az élet ezernyi apróságáért küzdve alakíthatjuk sorsunkat! Már csak arra vágyom, hogy elaltassam a sors éberségét, és minden feltűnést kerülve, észrevétlenül jószerencsém oldalához simulva láthatatlanná váljak.