Távol tudunk-e maradni a hírözöntől, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó információktól? Mi az igazság? Hogyan értelmezzük a körülöttünk burjánzó káoszt?
Vagy jobb-e, ha irányított információkhoz jutunk csak? Hogyan találom meg magam, ki vagyok én? Van-e még a Földön érdek nélküli szerelem?
Kérdések, kérdések és nincs válasz. George Orwell 1949-es regénye erre a helyzetre ad egy választ. A II. Világháború, a fasizmus után, a kommunista diktatúra kellős közepén. Ijesztő a válasza, hiszen egy olyan világot ábrázol, amelyben nincs az egyénnek lehetősége, hogy a saját szemével láthassa a körülötte zajló világot. A Nagy Testvér segít. Irányt ad, leveszi a válladról a döntés felelősségét…
Pedig a XX. századi ember dönteni szeretne, mert fontos számára az egyéni szabadság, az önálló, saját vélemény kialakítása.
És napjainkban, a fake news korában, a Metaverzum kezdetén, amikor a nyelv leegyszerűsítése már Orwell „Újbeszél” nyelvére emlékeztet, azt hihetjük, önálló véleménnyel bírunk, de nem.
Családok, baráti körök esnek szét azok után a viták után, amelyek egy egyszerű eseményt is radikálisan másként értelmeznek, és más következtetést vonnak le a hírekből. És nincs konszenzus.

Mi a következő lépés? Egy szabad álomvilág a virtuális térben, ahol ugyan választhatsz, de ezért a valóságban rabszolgává válsz?
Megválaszolhatatlan kérdések. Nem is célunk, hogy megtaláljuk az egyetlen igazságot. Mi csak egy szerelmi történetet mesélünk el. Nem ítélkezünk, de mégis egy félelmetes lehetőséget vetünk fel, ahol nem engedélyezett az érzelem, a gondolkodás, a szabad választás. Több évtizedes tapasztalatainkat egyesítjük, amikor a cirkuszt, a színházat, a kortárs táncot, a video-művészetet egyesítjük egy előadásban.

Külön köszönet a Baross Imre artistaképzőnek