Rendező: Sopsits Árpád

Játsszák: Trill Zsolt, Ódor Kristóf, Petrik Andrea

Írói előszó: Észre sem vettük a digitális átállást. Szinte zökkenő nélkül hozta a család. Taníthattam Madáchot a nappaliból. Az osztály fele bejelentkezett, monogrammal ellátott fekete, kis monitorjaik katonás rendben lesték a szavam. A konyhában feleségem angolozott. Szobájukban másik két kollégával tartották a kapcsolatot a gyerekek. A tévé Ferenc Pápa rendkívüli Urbi et Orbi áldását sugározta az üres Szent Péter térről. Vigasztalanul hullt az eső. Az oltár tüzét megsokszorozta a pocsolyák tükre. A szentatya arra kért: ne féljünk. Elkelt a biztatás. Féltünk. Ez az igazság. Nem észre, szívre vettük. Bizonytalanná vált minden. Kint, bent, múlt, jelen, valóság, képzelet egybemosódott. „Ki tudja, hogy jelenik meg a római színben a szintézis?” - szólt a hangom kívülről. Az osztálytól nem érkezett válasz. Azon kaptam magam, hogy elkezdtem újraírni Az ember tragédiáját. Irodalmat és drámát tanítok Miskolcon, a Hámori Waldorf Iskolában. Színpadi átirataim közül ez az egyik.

Az Antigoné és az Abigél próbáit kellett megszakítanunk a járvány miatt. Hiányoztak a drámaórák, helyettük született meg a Hatodik szín.